Az ajánlat

A történetek szinte mindig tartalmaznak narrációt, leírást, segítenek elhelyezni a szereplőket térben és időben, megmondják, hogyan néznek ki, mikor mit csinálnak, nevetnek, suttognak vagy éppen kiabálnak. De mi van, ha mindezt kivesszük az írásból? Működhet így is egy történet? 

Szerintetek működik?

Illés TaMara - Az ajánlat

-       Hívatott, Mr. Stewart?

-       Azért vagy itt, nem?

-       Ööö… Valóban.

-       Akkor ne téblábolj ott, gyere be, és csukd be az ajtót!

-       Rendben.

-       Ülj le! Láttad a reggeli újságokat?

-       Még nem volt időm, hogy… Kicsit késve értem be.

-       Hosszúra nyúlt az este?

-       Valami olyasmi. 

-       Kell a szórakozás, nem lehet mindig csak dolgozni, ugye?

-       Valahogy úgy, igen.

-       És jól mulattál?

-       Hm… Mondhatjuk, hogy jó volt, uram.

-  Kielégítő? A nagyapámtól idézve „nem szabad összekeverni az üzletet a szórakozással. A szórakozás akkor lehet kielégítő, ha az üzlet kifizetődő.” No, mármost, ha a szórakozás kifizetődő, akkor ott valami nincs rendjén.

-       Most megfogott.

-       Sejtettem. És, hol töltötted az estét? Persze csak ha nem titok.

-       Csak úgy elütöttem az időt. Tudja, haverok, egy kis iszogatás, dumálás, ilyesmi.

-       Haverok… Ezek a te haverjaid is az üzleti életben forognak?

-       Némelyik, uram, de van közöttük jogász is.

-       Ah, jogász! Tudod, mi az, tíz jogász összekötözve, a tenger fenekén?

-       Nem, attól tartok, nem tudom.

-       Hát egy jó kezdet! Vicces, nem? Nem én találtam ki, egy filmben hallottam.

-       Igen, tényleg vicces. Jó kezdet…

-       Mondd csak, a Hiltonban nem jártál az este véletlenül?

-       Hol?

-    Na, de mocorgós lettél hirtelen. Mondom a Hiltonban.

-       Ööö…nem, uram.

-       Parker-ék a Hiltonban tartottak fogadást. Nagy buli volt állítólag.

-       Ja, hogy a Hiltonban!

-       Dereng már valami?

-       Hát, igazság szerint jártam arra.

-       Nocsak! 

-       Én csak… Nézze, uram, én…

-       Na, mi ez a dadogás? Fogós kérdés?

-       Nem, csak…

-      Na, ne pirulj itt, mint egy szűzlány! Inkább mondd meg, hogy éreznéd magad, ha reggel kinyitnád az újságot, és a Parker & Sons évértékelőjéről szóló cikkben közölt fotóról a te egyik frissen kinevezett csoportvezetőd néz vissza rád? Hajolj csak közelebb, és nézd meg! Nos?

-       Emmm….

-       Nem tudod, mi? Majd én megmondom: rohadt szarul!

-       Uram, én nem…

-     Látod a képet, nem?! Ott állsz és Parker-ral beszélsz. És én azon gondolkodom, hogy mit keres ott az én egyik emberem? Vagy ez nem te vagy? A szemem már nem a régi, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy igen.

-       Nem csal a szeme, uram.

-       És megmagyarázod vagy mondjam, hogy én mit gondolok?

-       Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ez nem az, amire gondol.

-       Miért, szerinted mire gondolok? Esetleg arra, hogy elárultál engem és a céget? Hogy olyan lehetőséget kaptál tőlem, amiért mások ölni tudnának, erre te beleköptél a képembe és lepaktáltál…

-       Nem, uram! Nem paktáltam le senkivel.

-    Nem? Akkor mivel magyarázod, hogy ott állsz amellett az ember mellett, aki évek óta tönkre akarja tenni a cégemet?! Aki lecsap előttem minden zsíros üzletre, aki mindig egy lépéssel előttem jár, és nem tudom, hogyan? És te ott vigyorogsz mellette. Az ő estélyén.

-       Nem az történt, amire gondol.

-      Nem? Pedig én csak arra tudok gondolni, hogy neki dolgozol, azért jár mindig egy lépéssel előttem. Hogy egy mocskos kis tégla vagy. Ipari kém.

-       De nem! Én… én nem tennék ilyet.

-    Dehogynem! És azt is megmondom, miért. Azért, mert nem nézem jó szemmel, hogy a lányom körül legyeskedsz.

-       Jézusom! És maga szerint ezért elárulnám a legnagyobb üzleti ellenfelének?

-       A kép láttán mi másra kéne gondolnom?

-       Azt nem tudom…

-       Nem tudod, mi? Hát én sem.

-       Jó, igaza van, a helyében talán én is…

-  De nem vagy a helyemben! A magad helyében válaszolj! Mivel tudod megmagyarázni, hogy Parker estélyén voltál, vagy sétálj ki azon az ajtón! De abban biztos lehetsz, hogy…

-       Ajánlatot tettem neki.

-       Mi?

-  Tegnap kaptam egy fülest, és mivel maga színházban volt, nem értem el. Ezért hazardíroztam.

-   Hazardíroztál. Ez meg mi a francot akar jelenteni? Hogy elmész ehhez a szemétládához, és…

-       Parker cége veszteséges, el akarja adni. Ajánlatot tettem rá a maga nevében.

-       Hogy mit csináltál?!

-       Felvásárolhatja azt, aki évek óta borsot tör az orra alá.

-       De te nem vagy abban a pozícióban, hogy ajánlatokat tegyél a nevemben!

-       Tudom, de mindig azt szokta mondani, hogy kockázat nélkül nincs haszon.

-       És te kockáztattál, az én nevemben. Megáll az eszem!

-       Igen, de mint mondtam…

-       Hihetetlen! Honnan vetted a bátor…

-       Háromra jön tárgyalni.

-      Tárgyalni. És nem akartál erről esetleg előre tájékoztatni? És ha én nem akarom megvenni a cégét? És ha nem jó a három óra? Eszednél vagy te?

-       Uram, engedelmével, miért ne akarná megvenni?

-       Cseszd meg! Ki kéne, hogy rúgjalak. Ha nem jön össze az üzlet, ki is foglak.

-       Akkor előkészíttessem a tárgyalót?

-       Igen. És most tűnj a szemem elől!

-       Már itt sem vagyok.  

-       Állj csak meg! Hogy tudd, ettől még nem randizhatsz a lányommal!